2009. december 29., kedd

Hepp, drágáim, hepp

Ha valaha abbahagyom, azt leginkább úgy gondoltam volna, hogy a kamaszfiam "kedvesen" megkér, hogy hagyjam abba azt az ódivatú szokásomat miszerint blogot írok, kreatív vénámat inkább éljem ki valami újmódi szines-szagos netes dologgal.
De nem, nem ez történt. Bizonyítja a több hónapja nem frissített bloggal. Jöhetnék most ezzel az új év kezdődik, új élet kezdődik szöveggel, de elég átlátszó lenne. Egész egyszerűen csak nincs kedvem megoszani másokkal is az életemet, mint akikkel egyébként is naponta megosztom. Nincs kedvem idegenekkel csámcsogni a lelki vívódásaimon, vagy tépelődni butaságokon, amiket néhány nap múlva úgyis elfelejtek.
Szóval, ennyi. Boldog új évet, kedveskéim!

2009. október 14., szerda

Az jutott eszembe...

Melóban a hangulat a siralmasabbnál is siralmasabb, hála Tökinek. Ezért, hogy oldajam a feszültséget kitaláltam egy játékot. Az egész nagyon egyszerű, mikor Töki kihúzza a lábát valaki odaül a géphez, benyomja a youtube-ot és azt mondja: "Az jutott eszembe...". Csak 80-as, 90-en évek slágereit éri berakni. Így volt már: éééooohhh... captain jack és heeejjj macarena, haaajjj.
Ma pl. előjöttek a 90-es évek fiúegyüttesei. Nem, nem, lépjünk tovább a Take That-nél, ennél gázosabb együttesket kellett felsorolni. Pl.: Worlds Apart, Touche, Caught in the act és még sorolhatnám. Emlékeztek? 4-5 csini fiú egyforma ruhában, egyenfrizurában, egyszerre mozogva énekli azt, hogy éééooohhh...
És most azt jutott eszembe...

2009. október 10., szombat

Összefoglalás

Az elmúlt 1 hónap szar volt. Csak így egyszerűen, szar. Szar az, mikor 7 év munkáját egy idióta pöcs miatt lehúzhatom a wc-n. Kezdődött ott, hogy magam mellé kaptam Tökit, akinek a híre nem túl jó a cégnél. Ő a főnököm kedvence, a seggnyaló, spiccli, aki úgy próbál feljebb jutni a szamárlétán, hogy kikezdi mások munkáját. Egy kolleganőm már felmondott miatta, persze előtte szólt a főnökömnek, hogy baj van, majd kérte az áthelyeztetését is, hiába. Nos, ezt a kedves embert kaptam meg én is munkatársnak.
Egy hónappal ezelött azt írtam, hogy fizetésemelést kaptam és előléptettek, mert a főnököm meg volt elégedve a munkámmal. Most viszont a főnököm nem áll szóba velem. Nem veszi fel a telefonjaimat, nem válaszol a méljeimre. A legutolsó telefonbeszélgetésünket így zárta: "... majd Makón újból bizonyíthatsz". 7 év munkája úgy látszik nem elég bizonyíték. Szerencsére hamarosan Makóra megyek egy új projektre (ahol, majd újból bizonyíthatok). Addig viszont nyakamon az akkreditálás, amiben Töki nem hogy nem segít, de kifejezetten akadályozza a munkámat. Így ha belebukom valóban bebizonyítom, hogy nem vagyok jó munkaerő. Ahhoz, hogy megcsináljam viszont minimum Isteni segítség kéne.
Itt tartunk. Gáz, mi?
Egyébként maradék szabadidőmben házakat nézek. Ami szitén elég elkeserítő. Olyan házakat láttam, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet háznak nevezni, inkább szarkupacnak és 10 millió forint. Az amibe valóban csak be kell kötözni (1 hálószobás, nappalis, a hálószoba egyik sarkában egy wc áll, frankón bekötve, rötyipapirral, légfrissítővel és nem, nincs előtte függöny sem), 20 millió. Borzasztó, de komolyan, hihetetlen, hogy embereknek mennyire nincs izlésük és szépérzékük.
Aztán még az is van, hogy Plüsskutya nagyon beteg. Átesett egy allegiás sokkon, amitől én is teljesen kikészültem. Két órán keresztül tartottam a karjaimban, hogy megnyugodjon és ne verje magát kétségbeesve a földhöz. Ha valami, akkor ez az egész nagyon félelmetes volt. Most kalcium injekciót kap, allergiát csillapító gyógyszereket és újból csak zöldségeket kap enni.
Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők. Vigyázzatok magatokta, csók, puszi.
Réz

2009. szeptember 6., vasárnap

Orrba bele

- Figyelj csak... csináljuk úgy, hogy majd te szólsz mikor lőhetem.
- Aha... nem lehetne inkább úgy, hogy nem dumálsz, csak belövöd?!

2009. augusztus 26., szerda

Kérdés

Az amikor a volt pasid felajánlja, hogy nyugodtan nála aludhatsz, ha Pesten van programod és nem akarsz sötétben, fáradtan hazamenni, akkor az ugye igazából nem is az alvásról szól?

2009. augusztus 17., hétfő

Kisfőnök

Maradjunk annyiban, hogy tudnék sírni. A hajnali korán keléstől, a fáradságtól, a napi 14 óra munkától, a 14 napja egyhuzamba munkától, mások buziságától, a fel nem vett telefonoktól és az átbaszásoktól. Úgyhogy elhatároztam, hogy most hazamegyek, éppen elég volt mára a melóból.
(Ok, vannak sikerélmények is. Több pénz, előléptetés meg ilyenek. Hurrá!)

2009. augusztus 9., vasárnap

Bók

- ... akkoriban hülye kis picsa voltam. Ha akkor ismertél volna, most tutira utálnál.
- De cica, hiszen ismertelek! És már akkor is kurvára beléd voltam zúgva.